Postojna földalatti világa kétszáz éve izgatja az emberek képzeletét és piszkálja a kíváncsiságát. Az új világ, amely a Postojnai cseppkőbarlang felfedezése után nyílt meg, sokféle ötletet adott az embereknek –  egy barlangi vasútról, villanyvilágításról, amikor még Szlovénia fővárosában, Ljubljanában sem volt, vagy olyan kalandokról, amelyek Verne Gyula regényeit idézik.

De nem az emberek ötlete volt, hogy felhőkarcolót vagy katedrálist emeljenek a barlangban. Ezekről maga a barlang gondoskodott. A Postojnai cseppkőbarlang több mint 24 kilométeres hosszában a földalatti táj ugyanúgy változik, mint a felszínen: látni magasba törő hegyeket, hallani a folyók zúgását, körbe lehet járni hatalmas földalatti termekben, ahonnan keskeny járatok nyílnak. És ha drónnal akarjuk bejárni ezt a világot, egy felhőkarcolóba ütközhetünk 50 méterrel a felszín alatt.

Lassan…

Jól ismert, hogy az élet a föld alatt lassan zajlik, minden sok időbe telik. A sok millió éves barlangokhoz képest a mi életünk csak egy villanás a Föld hosszú történetében. Úgy hisszük, hogy a cseppkövek (függőcseppkövek) 10 év alatt átlagosan 1 millimétert nőnek; ez azonban valamelyest pontatlan becslés, mivel a Postojnai barlang egyes részeiben gyorsabban, máshol meg lassabban növekednek, mivel a cseppkőkéreg képződése eltérő ütemben zajlik. Néhány milliméter akár néhány év, akár évezredek alatt rakódhat le azon feltételektől függően, amelyek befolyásolják a víz áramlásának intenzitását, összetételét és folyamatosságát, amiből a cseppkőkéreg kiválik.

Ha könnyen érthető módon akarjuk elmagyarázni az összetett folyamatokat, csak azt mondhatjuk ki biztosan, hogy a cseppkövek igen lassan növekednek … még annál is lassabban, mint ahogyan a forgalom halad a kora reggeli csúcsforgalomban.

A legöregebb álló cseppkő

A Postojnai cseppkőbarlang túraútvonala melletti legöregebb sztalagmit a Felhőkarcoló, melynek puszta mérete árulkodik a koráról – 16 méter magas és olyan széles, hogy ránézésre nem is cseppkőnek, hanem egy cseppkőfalnak néz ki a túraútvonal mellett. A tudósok különleges módszerrel határozták meg a korát: hivatalosan nem „olyan öreg, hogy meg sem lehet mondani”, hanem kb. 150 000 évre becsülték. Ehhez képest a Postojnai cseppkőbarlang korát kb. 3 millió évre datálják – akkor kezdett kialakulni a 70 millió éves mészkőben, ami azt jelenti, hogy a felhőkarcoló még „fiatalnak” számít. Bár a Felhőkarcoló a legöregebb álló cseppkő a barlangi túraútvonal mentén, a barlangban elrejtve van több nála idősebb cseppkő is – egyesek akár fél millió évesnél is régebbiek.

Óriások

A Postojnai cseppkőbarlang hatalmas mérete az a tulajdonság, amit a látogatók, a tudósok és a barlangkutatók a leggyakrabban említenek vele kapcsolatban. Nem meglepő tehát, hogy a földalatti Felhőkarcoló nem az egyetlen hatalmasság. Számos másik magas, csodálatos és formagazdag álló cseppkő található a közelében, mint egy cseppkövekből álló erdőben, melyek lassan, de kitartóan a mennyezet felé törnek. Ezek az Óriások. A Kálvária (Nagy-hegy) tetejéről szemlélve a látogatók a Postojnai cseppkőbarlang egyik leglélegzetelállítóbb látványában gyönyörködhetnek.

Hegy a föld alatt?

A Felhőkarcoló pont a Kálvária teteje alatt található, ami egy roskadásos terem és a mennyezet beszakadásával jött létre. A Kálvária mérete több mint 168 000 köbméter. Olyan nagy, hogy a londoni Szent Pál katedrális – és még egy kicsi – könnyedén elférne benne.

De aggodalomra semmi ok, ha úgy dönt, hogy megmássza a hegyet, nem fog semmi a fejére hullani a mennyezetről mert a természetes boltozat ma sziklaszilárd. Nincs abban semmi szokatlan, ha egy barlangban beroskad a mennyezet – a Postojnai cseppkőbarlang azonban ilyen alakzatokból is kínál néhány egyedülállót. A hatalmas leroskadt tömbök – a korábbi barlangi mennyezet maradványai – világosan megfigyelhetők a barlangban. Miközben zihálva felkapaszkodik a hegy tetejére, láthat néhány csodálatos barlangi képződményt, amelyek a maradvány kőzeteken növekednek és évezredek óta részei ennek a döbbenetes látképnek. A Kálvária tetejéről elénk tárul néhány lélegzetelállító szín, melyek közül az Óriások a legszembetűnőbbek – hatalmas, színes, álló cseppkövek, amelyek azon versengenek egymással, hogy melyik éri el elsőnek a mennyezetet.