Egy kötelező látványosság, ami a felfedezéshez vezetett

1818 áprilisában a Postojnai cseppkőbarlangban I. Ferenc császár és Karolina Auguszta császárné fenséges látogatására készültek. Akkoriban az emberek csak a barlang bejáratához legközelebbi pár száz métert ismerték, ám annak varázslatos voltáról széles körben tudtak. Az anyacsászáré meg kívánta tekinteni a barlangot és a császár és felesége elhatározta, hogy útban Dalmácia felé megállnak a Postojnai cseppkőbarlangnál.

Hűha!

A látogatás előtt néhány nappal a barlang őrei már nagy izgalomban voltak és minden idejüket lefoglalta a készülődés. Elhatározták, hogy a földalatti folyó felett felállítanak egy piramist és a nagy köveken helyezik el az üdvözlő feliratot, hogy felejthetetlenné tegyék a császár számára a fogadtatást, remélve, hogy ezzel elbűvölik és csodálatba ejtik az uralkodót. Történt azonban egy véletlen esemény, miközben az üdvözlő feliratot függesztették a helyére, amitől az egész világ ámulatba esett, immár 200 éve.

Életveszélyben

Az üdvözlő felirat elhelyezése érdekében egy nagy létrát fektettek le keresztben a folyón, rajta egy deszkával, és egy bátor lámpagyújtogató, Luka Čeč átmászott az így összetákolt hídon, egy lámpással a kezében. Míg a többiek szorgalmasan tették a dolgukat, Čeč a folyó másik oldalán felkapaszkodott a sziklákon, egészen azok legtetejére, életveszélynek téve ki magát. Felérve odakiáltott valamit a kollégáinak, tovább mászott a sziklák közé, és eltűnt a sötétben, amely elnyelte lámpásának gyenge fényét.

„Láttuk, amint ott állt, láttuk, amint tovább megy, és egy darabig még láttuk a lámpásának a fényét. Jó fél óráig vártunk, hogy ez a bátor ember visszatérjen, rettentően aggódtunk érte, azt hívén, hogy balesetet szenvedett.” Így írta le az 1823. december 19-én lezajlott eseményeket Čeč főnöke, Jakob Vidmar.

Egy új világ

Miután meg voltak győződve róla, hogy valami történt Čeč-csel a barlangban, alig hittek a szemüknek, amikor hosszú idő után újra megpillantották a lámpás pislákoló fényét és Čeč-et, aki feltűnt a sziklákon. Čeč odakiáltott szavai – „Ez egy új világ, ez maga a Paradicsom!” – azóta bevonultak a történelembe. Gyorsan lemászott a sziklákról, hogy mindent elmondjon új felfedezéséről, az új barlangról. Messzire előre ment a barlangba, de nem ért el a végéig. Hogy visszataláljon, törött cseppkődarabokat rakott le a barlang aljára, hogy hegyükkel mutassák a visszafelé vezető utat.

Végtelen járatok és titkok

Luka Čeč felfedezése nem vetett véget a Postojnai cseppkőbarlangról keringő történeteknek, sőt csak még több kelt szárnyra belőlük. Mindegyikük rendkívüli: a történetek a kisvasútról, az elektromos áramról és a hihetetlen állatvilágról, a sárkányfiókákról. Čeč törött cseppkődarabjai helyébe a gyalogösvények léptek, amelyeken a barlang látogatói 1819 óta sétálnak, amikor megnyitották a turisták előtt. Bár eleinte titokban tartották, hogy a barlang új részeit Čeč fedezte fel, 1823-ban elmondták, hogy ő volt az a bátor férfi, aki egyedül besétált az ismeretlenbe. A 24 kilométer hosszú barlangrendszer, amely Európa leghosszabb látogatható barlangja, közel sem az egyetlen felfedezés, amelyet Čeč tett. Felfedezett még valamit, ami igen aprócska, vékony a nyaka, de így is rendkívül fontos.